Mit okoz egy elveszettnek hitt pendrive, avagy Jáchim Legrup magánszerzőnk

Jáchim Legrup írói álnéven bő fél esztendővel ezelőtt kezdett el publikálni. Eddig számos rövidebb verseskötete jelent meg elektronikus úton, a verseire kapott pozitív visszajelzések ellenére ő mégis írói vénáját szeretné erősíteni. Két évvel ezelőtt polgári nevén kiadta első kisregényét, mely a Vörös Skorpió Társaság címre hallgat, s melynek folytatása, illetve a két rész együttes feldolgozása hamarosan a virtuális polcokra kerül.

 

Kezdjük a költői éneddel. Te is gyerekkorodtól fogva írtál verseket, mint oly sokan?

PurgatóriumNem. Az első verseim dalszövegek voltak, dallammal együtt születtek meg a fejemben kb. tíz esztendővel ezelőtt, és azok egy része meg is lett zenésítve. Sok éven át az éneklés vonzott, de azzal felhagytam. Purgatórium kötetem ezeket a dalverseket tartalmazza. Ezután évekig csak ímmel-ámmal írtam verseket, majd szűk egy esztendeje komolyabban elkezdett foglalkoztatni a költészet. Próbálok minél változatosabban verselni, kifejezetten szeretem a szabadverselést, de nem ragadok le semmi mellett sem.

A szövegvilág egy része borús hangulatú, amit eleinte óvakodva fogadtak az emberek. Emellett van a filozofikus vonal, az elmélkedés ugyanis számomra olyan, mint a drog. Azokban tudom leginkább megmutatni a valós személyiségem. Szeretem az elvont dolgokat, a szembeállítást, a jó értelemben vett szélsőséget. Ezekkel lehet igazán jól bemutatni a valóságot, a világot, amely – sajnos – korántsem rózsaszín, illetve az embert magát.

 

Mi a helyzet az írással? Azt sem régóta műveled?

Vörös Skorpió Társaság 1.Írni gyerekkorom óta szerettem, no, nem novellákat, s pláne nem regényeket, inkább csak formáltam a betűket. Nagyon örültem, amikor az óvoda unalmas közegét felváltotta az általános iskola, és elsajátíthattam, hogyan lehet szép alakba önteni a kimondott szavakat. Igaz, életem talán egyetlen nyaklevesét azért kaptam édesapámtól, mert egy szót végighúztam egy teljes füzetsoron, hogy minél hamarabb befejezzem a feltételezhetően nem szimpatikus feladatot. Ez volt életem mélypontja, ami az írást illeti.

Később sok történetet kitaláltam, melyeket azonban inkább fejben szerettem megélni, vagy akár eljátszani másokkal, olykor magamban. Csendes gyerek voltam, imádtam képzelegni, rajongtam és rajongok a képregényekért, azt hiszem, azok jelentősen befolyásolják írásaimat, mert a karakterek kidolgozottságára kifejezetten törekszek.

Hogy is kezdődött a regényírás? Egy hideg téli estén nem volt jobb dolgom, és írtam néhány oldalt. Tényleg így volt! Azután két évig semmi – pontosabban versek voltak –, újabb hideg téli este – valóban! –, ismét néhány oldal, majd meguntam. Nem hozott lázba az, amit írtam, bár a szöveg helyenként tetszett. Másfél évre rá aztán egy sorozat hatására rádöbbentem, hogy valójában én a keszekusza szálakat, a bonyolult, nem egy szálon futó történeteket szeretem. Nagy felismerés volt. Ennek tudatában születtek az újabb karakterek és szálak, amiket nagy izgalommal és körültekintéssel dolgoztam ki.

 

Hogyan született meg a könyvkiadás gondolata?

Egy elveszett pendrive hatására lelkesedtem fel. Pontosabban egy elveszettnek hitt pendrive volt a kiváltója. Mindenesetre a hit, hogy eltűnt, melyen ott hevert a dokumentum (persze, a gépemen is megvolt), elég rosszul érintett. Úgy éreztem, valamit elloptak tőlem. Az addig tetszhalott írói vágy pedig életre kelt, és nekiláttam a befejezésnek, illetve a korrektúrának, közben pedig kerestem a lehetőséget, mi módon adhatnám ki. A magánkiadás mellett döntöttem végül, aminek az a hátránya, hogy ha nem reklámozza az ember, akkor esélytelen arra, hogy az emberek észrevegyék. Ezt még polgári néven adtam ki.

 

Miért váltottál írói álnévre?

Nem egyszerű kiválasztani a jó utat. Nem akartam elbújni egy másik név mögé, de úgy éreztem, jobb, ha a kutatóként ismert név elkülönül az íróétól, és ebben megerősítésre is leltem mások által.

 

Milyen kutatásokat végzel?

Kémikus vagyok, jelenleg kvantumkémiai számítógépes modellezéseket végzek. Úgy érzem, szerencsés vagyok, mert az is megköveteli a kreativitást, ahogyan az írás is, de mégis más. Igaz, az egyik ismerősöm azt mondta, ő úgy érzi, a regény sajátos felépítése “szakmai ártalomból” fakad, persze jó értelemben. A verseskötetek –um végződése pedig szintén innen ered a kémiai elemek latin nevei után.

 

Kiktől olvasol legszívesebben?

Bevallom, manapság nem olvasok regényeket. Verseket annál inkább, illetve bármit, ami érdekes, no, és persze a szakmámhoz kapcsolódó dolgokat. A legnagyobb gondom az a mai regényekkel, hogy untatnak, türelmetlen olvasó vagyok, ezért is szerettem volna egy tömör, sok apró fejezetre tagolt regényt írni, minek olvasása nem igényel sok időt, viszont gondolkodtató. Egyébként régen főként magyar klasszikusokat olvastam, kedvenceim Jókai Mórtól a Fekete gyémántok, valamint Gárdonyi Gézától a Láthatatlan ember, de éppúgy kedvelem Berkesi András vagy Moldova György műveit.

 

Mit tartasz, illetve tartanak legfőbb erényednek?

Ha a kérdés csak az írásra vonatkozik, akkor a lehető legtömörebb formában megfogalmazott bonyolult megoldásokat tartom annak a magam részéről, már ha ez erény, míg mások leginkább a leíró és az elbeszélő részeket emelik ki. Mindent egybevetve a kreativitást tartom fő jellemzőmnek.

 

Hogyan engeded ki a fáradt gőzt, mit csinálsz, amikor nem írsz, mit teszel, ha nem jön az ihlet?

A fáradt gőzt az írással engedem ki. Egyébként zenét hallgatok, valamint szeretem a sportműsorokat. Ha nem jön az ihlet, hagyom, hogy hatások érjenek, s akkor egy idő után úgyis előtör a vágy.

 

Milyen írások várhatóak a jövőben tőled?

Nemsokára megjelenik a Vörös Skorpió Társaság 2. része, amelyben a sok szál végre összeér, és remélhetőleg az olvasók is átlátják, mi miért történt. Sok meglepetés várható, új szereplők tűnnek fel, fordulatokkal és gondolatokkal teljes lesz. A két kiadvány egyben is meg fog jelenni, itt a keszekusza vonalvezetést feloldva tálalom a történetet. Úgy érzem, ezzel új hatást tud kiváltani a mű. Verseim továbbra is rövidebb kötetekben fognak megjelenni, illetve lesznek válogatások. Emellett több elkezdett regény van a virtuális fiókomban. Egyes esetekben szeretném továbbvinni a rám jellemző stílust, viszont sosem hátrálok meg a változás elől, ezért bátran belevágok más felépítésű művekbe is.

 

Jáchim Legrup műveit itt érheted el.

Leave a comment

Your email address will not be published.


*