A Taleist megosztó tanulmányának hullámai még most is érezhetőek, holott az eredményeket május végén publikálták. 1000 szerzőt kérdeztek meg, mennyit kerestek 2011-ben. A felmérésbe 40 ország szerzőit vonták be, és csak azokat a szerzőket kérdezték meg, akik magánkiadás formájában adták ki könyvüket.

Száraz eredmények

Az első tanulság az, hogy van néhány sikerszerző, akiknek a teljesítménye nagyon felhúzza az átlagot. Ennek tudható be, hogy bár az átlagos adatok alapján 10 ezer dollár körül kerestek a szerzők 2011-ben, mindössze az 50%-uknak sikerült több, mint 500 dollárt keresniük. Ez azt jelenti, hogy nagyon sokan kerestek keveset, és nagyon kevesen kerestek sokat. Nem véletlen, hogy a magánkiadások bevételének 75%-át az írók 10%-a hozta össze.

Értelmezés

Meglepő módon a legtöbb szerző pozitívan reagált az eredményekre. Elmondásuk szerint még 500 dollár is több mint a 0. Ezen szerzők műveit ugyanis a kiadók nem jelentetik meg, így nincs is más alternatívájuk. Sokszor persze a szerzők önbizalma kevés, és a rémsztorik miatt meg sem keresi a kiadókat. Egy biztos a magánkiadások lehetősége csak a kaput nyitja ki, de a siker nem jön magától, legyen szó akár papír, akár digitális könyvekről.

Javaslat

A felmérés adatai alapján néhány javaslatot is megfogalmaztak.. Ezek azt mutatják, hogy azon szerzők, akik nem maguk készítették a borítótervet, valamint bevontak szerkesztőt is a folyamatba, 34%-kal kerestek többet, mint az átlag. Ezek a számok már alátámasztják, milyen hozzáadott értéket jelentenek a Kiadók által nyújtott ezen funkciók, és akkor még nem beszéltünk a marketing értékről.

Ez megint csak új hozzáállást kíván meg a könyvszakmától. Egyrészt a magánkiadású könyvek fele még 500 dollárt sem hozott 2011-ben, így nehezen képzelhető el, hogy ebből jusson még egy grafikusra és egy szerkesztőre. Ezeket a feladatokat vagy baráti kapcsolatok útján oldják meg, vagy együtt sírunk együtt nevetünk elv alapján. Ebben az esetben mindenki az árbevételből részesedik.

Kritika

A megkérdezett írók több mint 70%-a amerikai volt, így a tanulságok európai kiterjesztése nem lehetséges közvetlenül. Az elemzés módszertana szintén erősen támadható, hiszen a válaszadók száma elég kicsi, ahhoz képest, ahány szempont szerint osztályozták a őket: kor, nem, műfaj,mikor kezdett írni…

Kezeljük tehát forráskritikával a leírtakat! Az mindenképpen jó irány, hogy legalább vannak, akik elkezdtek foglalkozni ezekkel a fontos kérdésekkel.

Írta: Szűcs Roland